A Vas megyei Bük 2011 óta tájházként működő műemlék-épülete – Koczán Ferenc egykori cipészmester háza – a XIX. század második felében épült, a tájegység utolsó fennmaradt zsúpfedeles lakóháza. Az épület fő szerkezetei: vályoggal vert, tapasztott, meszelt felületű tömésfalai, ollóágas-szelemenes tetőszerkezete, sőt, nyílászáróinak nagy része is építéskoriak, mai mászókéménye a XIX-XX. század fordulóján végzett átalakításkor épült a korábbi szabadkémény helyén.

A felújítás legfontosabb mozzanata az épület karakterét adó tető megújítása volt: a sérült szarufák bárdolását, hevederezését, rovar- és gombamentesítését követően elkészülhetett a zsúphéjazat javítása, a kritikus helyeken annak cseréje. A csere tisztított rozsszalmával folyt az élek mentén szoknyás kévék rávarrásával, a gerincen úgynevezett “fejes” kévékkel.

A beázások miatt kialakult gombakárosodások helyén a pórfödém fertőzött deszkázatát és sarazását, tapasztását kellett javítani.

Megvalósult a falak vízmentesítése a homlokzatok menti járda bontásával, annak helyén vízvető sárpadka, illetve kavicságy létesítésével.

A falak – főként a lábazat mentén – javítást, új sártapasztást kaptak, majd elkészült a külső és belső oldali hagyományos meszelés 3 rétegben.

A munkák a nyílászárók felújítását is érintették, azok védőszeres kezelésével, tapaszolásával, lazúrozásával.

A Népi Építészet Program támogatta a felújítás szakértői előkészítését és tervezését, majd a kivitelezési munkák megvalósulását is.