A Völgységben, a Tolna-Baranyai-dombvidék völgyei közt fekvő Závodon áll az a lakó és gazdasági épület, amelynek rekonstrukciós felújítását mutatjuk be most röviden. A jellegzetes, hármas tagolású lakóház szoba-konyha-szoba sorát annak udvari, keleti végén kamra és padlásfeljáró zárja, majd gazdasági épületek: istálló és ólak kapcsolódnak hozzá.
A XIX. század második felében épült lakóház eredeti teherhordó szerkezetei, vályogtégla falazata, az azon nyugvó fafödém és kétállószékes fedélszéke máig őrzik a lakóház eredeti tömegét és alaprajzi kialakítását. Jellegzetes az épületegyüttesnek a telek adottságait követő kialakítása: a lakóház a terepet kiegyenlítő, törtkőből épített támfallal emelkedik az utca felől lejtő udvar fölé, ennek végében a tornác alatt pincelejáró vezet az épület alatt húzódó lyukpincébe. A gazdasági épület jelentős szintugrással sorolódik a hátsó falhoz.
A lakóház néprajzi értékei jelentősen csökkentek az 1970-es években történt átalakítás során, amikor a régi ablakok helyére a korszakra jellemző modern, háromszárnyas ablakok kerültek. Ezeket az utólag az utcai oldalon a régiek elfalazásával csak vakablakként építették a homlokzati falba. A felújítás hangsúlyos eleme a homlokzatok rekonstrukciós helyreállítása volt. A falnyílások eredeti helyét és méretét roncsolásos falkutatás tárta fel, archív fotók és helyi analógiák alapján a falakba új hagyományos pallótokos ablakok, az utcai oromfalra környékre jellemző padlásszellőzők készültek.
A porta történeti értékéhez jelentősen hozzájárul a fáskamrával, kocsiszínnel kiegészített pajtás istálló. Egy 1860. évi kataszteri térképen látható gazdasági épület gyakorlatilag a maival azonos, a lakóépületet érintő XX. század végi átépítés ezt az épületrészt nem érintette. Részleteiben is átalakítás nélkül maradt fenn napjainkig. Ácstokos ajtajai vasalataikkal, sőt, a lovak kikötésére szolgáló karikás karok ma is láthatóak, az istálló kőfalain a jászol eredeti helyére utaló lenyomat is kivehető. Az istállóhoz utólag, a XX. század elején épített tyúkól emeletes kialakítása miatt érdemel figyelmet.
A porta teljes helyreállítása során a tetőre az ácsszerkezet hiányait pótló felújítását, kezelését követően új cseréphéjazatot fektettek, új téglalépcső építésével a tornác, és az udvar részlegesen fennmaradt téglaburkolatait pótolták, újrarakták, az eredeti, történeti nyílászárókat felújították, a helyenként cementes anyaggal javított falfelületeket újra mészvakolattal, meszeléssel takarták. A belső felületek és padlóburkolatok is megújultak. A helyreállítás részeként a meglévő tégla-beton-acél anyagú kerítés helyébe a korabeli környéken jellemző deszkakerítés készült.
A Népi Építészeti Program támogatásai között a závodi épületegyüttes rekonstrukciós felújításának szakmai előkészítésével és kivitelezésével a XIX. század második felének jelentős emléke újult meg.