Marosszentimre (Sîntimbru) a Maros jobb partján, Gyulafehérvártól északra fekszik. A település első említése 1238-ból való, nevét a falu templomának védőszentjéről kapta. Az eredeti, XII-XIII. századi román stílusú templomra csak a hajó alapfalai, sík mennyezete és a kapu félköríves kőkerete utal. Hunyadi János 1442-ben egy sikeres török elleni csata emlékére alakítatta át gótikus stílusban. Ekkor készült a sokszögzáródású szentély, a külső támpillérek, csúcsíves ablakok, a sekrestye ajtókerete. A régi torony helyébe a XVIII. században emeltek újat. A templom egyhajós, a nyolcszög felével záródó két boltmezős szentéllyel. A szószéket a diadalív északi oldalához építették. Falain freskó maradványai láthatók. Tornya körerkélyes, vízvetős, a négyzetből nyolcszögbe átvezetett gúla, bádogfedéssel van ellátva. A templom boltozata a szentélyben teljesen ép, a hajóban deszkamennyezetű, de feltehető, hogy három boltszakaszos gótikus keresztboltozata volt. A templom érdekességei közé tartozik az eredeti rézsűs ablak, amely a hajó délnyugati részén van befalazva, valamint az ugyancsak félköríves ékrovásos díszítésű ajtókeret. A kőkeretes ajtó sajátossága továbbá, hogy in situ helyzetű, a magyar építészettörténetben egyedülálló emlék. A hajó padlóján található egy Bethlen-sírkő, az északi falon pedig egy sírtábla Wesselényi Anna nevével, mindkettő 1787-ből.